Vallás, spiritualitás vagy hivatás?
A régi hagyományos boszorkányságos fórumok és IRC csatornák idején (aka a '90-es években) heves vita folyt arról, hogy a boszorkányság vallás-e, tele sok elpusztított, kimerült lóval. A válaszom mikor erre rábukkantam is ugyanaz volt, mint most: igen, természetesen, és nem, nem teljesen. Ez a nézőponttól, háttértől, személyes gyakorlattól és a szeminatikai kérdésektől függ.
Ha a boszorkányságot wiccai szemszögből közelíted, akkor természetesen azt fogod mondani, hogy "ez az én vallásom". A Wicca, ahogyan Gardner óta fejlődött, a boszorkányság és a varázslók hagyományainak, valamint az ősi hitrendszerek és istenek tiszteleteinek felélesztésére alapozott. Csoportos, résztvevői struktúrára épít, amely inkább ceremoniális mágián alapul (Golden Dawn, szabadkőművesség, O.T.O., stb.), és szándékosan vallásként lett kifejlesztve. Ma már sok helyen legitím vallásként van elismerve a Neo-Pogány vallás egyik ágaként. (Azt állítanám, hogy gyakorlatilag ő adta a vázat ehhez az esernyőhöz, a druidizmussal együtt.)
De van egy másik nézőpont is, ahol a boszorkányságot egy mágikus gyakorlattá tekinthetjük, amely nem szükségszerűen kapcsolódik egy adott hitrendszerhez. Lehet, hogy te is valamilyen P-szót használhatsz, de talán ateista, animista vagy agnosztikus vagy, vagy esetleg kényelmesebben keresztény, zsidó vagy buddhista vagy. Ebben az esetben nem fogod úgy érezni, hogy a boszorkányság a vallásod. Ez egy dolog, amit csinálsz.
Amikor meghallod a "vallás" szót, talán olyan dolgokra gondolsz, mint "egy csoport emberek, akik hasonló hitet és erkölcsöt vallanak, valamelyest szervezett módon összegyűlve." Ha még extra csillogást szeretnél, tegyél hozzá templomot vagy templomot, adómentességet és jogi elismerést. De ha megnézzük a vallás szó gyökerét, akkor úgy értelmezhetjük, mint "újra összekapcsolódni". Mihez kapcsolódunk újra? Tekinthetjük a vallást mint eszközt arra, hogy megértsük önmagunkat és kapcsolatunkat a szellemi világgal. Lehet személyes és egyedi, minden egyéb csomagolás nélkül. Gondolkodj el ezen.
Amikor azt kérdezem magamtól: "Mi a vallásom?", akkor azt keresem, hogyan kapcsolódok személyesen a szellemi énemhez, a körülöttem lévő világhoz és az istenihez. Ez nem vonatkozik közvetlenül másokra. Hiszek abban, hogy sok isten létezik (politeizmus), anélkül, hogy egyetlen panteonhoz tartoznék. Azt is látom, hogy minden dolog szent és isteni összekapcsolódásban van (panteizmus), és úgy hiszem, hogy a lények, helyek és tárgyak különleges szellemi energiát hordozhatnak (animizmus). Nem használom a "tisztelet" kifejezést semmi olyanra, amit teszek. Ahogyan kapcsolatba lépek mindezekkel, az erősen meghatározza a boszorkányi utamat. Az egyszerűség kedvéért rátehetem a "pogány" címkét, amit időnként meg is teszek. De ez még csak kezdeti vázlatot sem ad mindarra, amit leírtam.
Aztán ott van a "boszorkányság" szó rengeteg értelmezése. A legegyszerűbb felbontása a "boszorkány mestersége", de egyesek számára ez automatikusan varázslatot jelent – és sokféle fajtát figyelembe kell venni. Mások számára azt jelenti, hogy számos gyakorlati és technikai tudás birtokában vagyunk, ami valószínűleg magában foglalja a varázslatot is. Én az utóbbi megértést követem, tehát számomra a boszorkányság nem egyenlő a varázslással.
A varázslás a varázslatok készítésének mestersége. A boszorkányok sokkal többet képesek tenni, mint csupán varázslatokat mondani. Ők dolgoznak a szellemekkel, és liminális helyeken járnak. A boszorkányok irányítóként, tanárként, tanácsadóként, médiumként, gyógyítóként, védelmezőként és mesterekként működnek. A varázslatok bárki által végezhetők, anélkül, hogy sok időt vagy tapasztalatot igényelnének. Ebben az értelemben, ha varázslatot használsz, az nem indokolja azt, hogy boszorkánynak nevezd magad, mintha orvos lennél, mert tudod, hogyan kell kezelni egy vágást, vagy vízvezeték-szerelő, mert kicserélted a WC láncot. Ezért nem támogatom azt, hogy a varázslás szinonimája legyen a boszorkányságnak.
Számomra a boszorkányság azt jelenti, hogy látom, hogy minden összefonódik. Többről van szó, mint mágiáról és varázslatokról. Nem könnyen meghatározható vagy rendszerezhető mások számára, de jogi státusszal és elismeréssel bír. Ez az én spirituális rendszerem és szakmai gyakorlatom. Hogyan lehet a boszorkányság a hivatásom? Ez az én mesterségem, egy tiszteletre méltó mesterség, amely nagy elkötelezettséget és tudást igényel. A "hivatás" szó gyakran spirituális vagy vallásos vonatkozású – és én papnő is vagyok. De ez még nem minden. A boszorkányság összefonódik a művészettel, az írással, a dizájnnal és a tánccal, mindegyik saját jogán szakma. Művészeti munkát végzek, amely a spirituális világot célozza meg, és varázslatot alkalmaz a kivitelezés során. Írok a boszorkányságról. Amikor szigillákat és más tárgyakat tervezek, akkor a boszorkányi képzésemhez nyúlok. Végül, amikor táncolok és tanítok, valami metafizikai történik – a szellemek, szívek és testek gyógyítása mozgással.
Most, hogy mindent elmondtam, látható, hogy miért lehet a válasz a boszorkányság vallás mivoltára ennyire változatos és akár heves is. Nagyon sokat számít, honnan jössz, mit jelentenek a szavak számodra, és hogyan kapcsolódsz hozzájuk. A kapcsolat kulcsa mindebben te magad vagy. A végén te vagy az, akit mindennek meg kell érintenie. Ez hajt téged és a gyakorlatodat. Minden más csak szó.