A Wicca Hit Tizenhárom Alapelve
Ez a dokumentum az 1974-es tavaszi Witchmeet-en, Minneapolisban, Minnesotában megrendezett Amerikai Boszorkányok Tanácsán összegyűlt személyek által megfogalmazott nyilatkozat.
Bevezetés: Törekvésünk arra, hogy befogadóak legyünk, nem azt jelenti, hogy megengedjük, hogy azok, akik önző hatalmi törekvésekkel élnek, vagy akik filozófiái és gyakorlatai ellentmondanak ezen alapelveknek, lerombolják csoportunkat. Azoknak az embereknek a kizárása mellett, akiknek az útjai ellentétesek a miénkkel, nem szeretnénk megtagadni a részvételt tőlük, akik őszintén érdeklődnek tudásunk és hiteink iránt, függetlenül fajtól, bőrszíntől, nemtől, kortól, nemzeti vagy kulturális származástól, vagy szexuális irányultságtól.
A Wicca hit alapelvei:
Gyakorlatainkkal összhangba hozunk magunkat az élet erőinek természetes ritmusával, amit a Hold fázisai, valamint az évszakok negyedei és kereszt-negyedei jeleznek.
Felismerjük, hogy intelligenciánk különleges felelősséget ró ránk környezetünk iránt. Arra törekszünk, hogy harmóniában éljünk a természettel, ökológiai egyensúlyban, amely kiteljesedést hoz az élet és a tudatosság számára egy fejlődési folyamat részeként.
Elismerünk egy olyan mélységű erőt, amely sokkal nagyobb, mint az, amit az átlagember lát. Mivel sokkal nagyobb, mint a szokásos, néha „természetfelettinek” nevezik, de mi úgy tekintünk rá, mint ami természetes módon mindenkiben benne rejlik.
Az univerzum Teremtő Ereje kettősségben, férfiként és nőként nyilvánul meg, és ez az alkotó erő minden emberben jelen van, működésbe lépve a férfi és női energiák kölcsönhatása által. Egyiket sem értékeljük jobban a másiknál, tudva, hogy mindkettő támogatja a másikat. A szexualitást örömforrásként, az élet szimbólumaként és megtestesüléseként, valamint az egyik olyan energiaforrásként értékeljük, amelyet a mágikus gyakorlatokban és vallási szertartásokban használunk.
Elismerjük a külső és belső világokat—néha spirituális világnak, kollektív tudattalannak, belső síkoknak stb. nevezik ezeket—és e két dimenzió kölcsönhatásában látjuk a paranormális jelenségek és mágikus gyakorlatok alapját. Egyiket sem hanyagoljuk el a másikért, mindkettőt szükségesnek tartjuk a kiteljesedésünkhöz.
Nem ismerünk el semmilyen tekintélyelvű hierarchiát, de tiszteljük azokat, akik tanítanak, és elismerjük azok bölcsességét, akik nagyobb tudásukat osztják meg velünk, valamint elismerjük azokat, akik bátran vezettek minket.
Úgy látjuk, hogy a vallás, a mágia és az életbölcsesség egyesül abban, ahogy valaki szemléli a világot és él benne—a világképet és életszemléletet, amit boszorkányságként, a Wicca Útjaként azonosítunk.
Az, hogy valaki boszorkánynak nevezi magát, nem teszi boszorkánnyá—de ugyanígy a származás, a címek, fokozatok és beavatások gyűjtése sem. A boszorkány arra törekszik, hogy uralja azokat az erőket önmagában, amelyek lehetővé teszik az életet, hogy bölcsen és jól éljen, anélkül hogy másoknak ártana, harmóniában a Természettel.
Hiszünk az élet megerősítésében és beteljesítésében, a tudatosság folyamatos fejlődésében, amely értelmet ad az általunk ismert Univerzumnak és személyes szerepünknek benne.
Csak annyiban érzünk ellenségeskedést a kereszténységgel vagy bármely más vallással vagy életszemlélettel szemben, amennyiben azok intézményei „egyedüli útként” próbálták meg magukat kikiáltani, és igyekeztek elnyomni más vallási gyakorlatokat és hiteket.
Mint amerikai boszorkányok, nem érezzük magunkat fenyegetve a Kézművesség történetéről, különböző kifejezések eredetéről, vagy különböző hagyományok elemeinek eredetéről szóló viták által. Minket jelenünk és jövőnk érdekel.
Nem fogadjuk el az abszolút gonosz fogalmát, és nem imádunk semmilyen „Sátánként” vagy „Ördögként” ismert entitást, ahogyan azt a keresztény hagyomány meghatározza. Nem törekszünk hatalomra mások szenvedése árán, és nem hisszük, hogy személyes előny csak mások megtagadásával érhető el.
Hiszünk abban, hogy a természetben kell keresnünk mindazt, ami hozzájárul egészségünkhöz és jólétünkhöz.