A Istennő alászállása
Az Istennő sosem szeretett, de meg akarta fejteni az összes misztériumot, még a Halál misztériumát is, ezért elindult az alvilágba.
A kapuk őrei így szóltak hozzá: „Vesd le ruháidat, tedd félre ékszereidet, mert semmit sem vihetsz magaddal ebbe a mi birodalmunkba.” Így letette ruháit és ékszereit, és megkötözték, ahogyan mindazokat, akik belépnek a Halál, a hatalmas uralkodó birodalmába.
Olyan szép volt, hogy maga a Halál térdre ereszkedett, és megcsókolta a lábát, így szólván:
„Áldottak legyenek a lábaid, amelyek elhoztak téged e módon. Maradj velem, de hadd helyezzem hideg kezemet a szívedre.”
Ő így válaszolt: „Nem szeretlek. Miért okozod, hogy minden, amit szeretek és örömömet lelem benne, elhalványul és meghal?”
„Hölgyem” – válaszolta a Halál – „ez az időskor és a sors, amellyel szemben tehetetlen vagyok. Az időskor okozza, hogy minden elhervad; de amikor az emberek az idő végén meghalnak, én nyugalmat, békét és erőt adok nekik, hogy visszatérhessenek. De te, te gyönyörű vagy. Ne térj vissza; maradj velem.”
De ő így felelt: „Nem szeretlek.”
Ekkor a Halál így szólt: „Mivel nem fogadod el a kezemet a szíveden, el kell fogadnod a Halál ostorcsapását.”
„Ez a sors, jobb így” – mondta, és letérdelt. A Halál megostorozta őt, és ő felkiáltott: „Ismerem a szerelem fájdalmát.”
És a Halál így szólt: „Áldott légy,” és megadta neki az ötszörös csókot, mondván: „Csak így érheted el az örömöt és a tudást.” És megtanította neki az összes misztériumot, és egyek lettek a szeretetben; megtanította neki az összes mágiát is. Mert az ember életében három nagy esemény van: a szeretet, a halál és az újjászületés az új testben, és a mágia mindezeket irányítja. Ahhoz, hogy a szeretet beteljesedjen, vissza kell térned ugyanazon időben és helyen, mint a szeretett személy, és újra szeretned kell őt. De ahhoz, hogy újjászüless, meg kell halnod, és készen kell állnod az új testre; ahhoz, hogy meghalj, meg kell születned; szeretet nélkül nem születhetsz meg, és ez az egész mágia."