Kirlian fényképészet: A bioenergia láthatóvá tétele
Hogyan működik?
A Kirlian fényképészet során az alanyt egy speciális, nagyfeszültségű elektromos mezőben helyezik el, miközben fényképet készítenek róla. A különleges eljárás révén a test körül kialakuló energia (például az aurák, bioenergiák) láthatóvá válik, ami az alany állapotát, vitalitását és energetikai egyensúlyát is tükrözheti. A fénykép elkészítésekor a finom energiaformák, mint például a bioenergetikai mezők, kémiai és fizikai reakciók eredményeként, megjelennek az exponált felületen.
A felfedezés és az alkalmazások
Semyon Kirlian és felesége, Valentina Kirlian kezdetben nem is sejtették, hogy felfedezésük olyan fontos tudományos és spirituális kérdéseket indít el, mint az aura, a bioenergia és a test energetikai állapotának megértése. A Kirlian fényképészet hamarosan nemcsak tudományos kutatásokban, hanem alternatív gyógyászatban is alkalmazottá vált, például az auraterápiában és más spirituális gyakorlatokban.
A Kirlian fényképészet ma
Bár a Kirlian fényképezést kezdetben sokan a tudományos közösségben kétségbe vonták, az évtizedek során a technika elterjedt és elismertté vált a holisztikus orvoslás és alternatív gyógyászat területén. A modern technológia segítségével a Kirlian fényképezés most már sokkal finomabb és részletesebb képeket készíthet, amelyek segíthetnek az energetikai blokkok felismerésében és kezelésében.
Aura
A színes, ethereal (egyfajta tündöklő, áttetsző) mezők, amelyek körülvesznek és áradnak az emberekből, amelyeket auráknak hívunk, sokkal bonyolultabbak és erősebbek, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ezeket az elektromos, hő-, fény-, elektromágneses és hangenergiák kombinációja hozza létre, amelyek a testből áramlanak, és talán vannak még egyéb, mérhetetlen összetevők is. Valószínűleg már láttál, éreztél vagy más módon tapasztaltál aurákat azok körül, akikkel kapcsolatba kerülsz, és egyszerűen sosem realizáltad, hogy amit láttál vagy éreztél, az maga az aura volt. Ha valaha is tapasztaltál bármilyen ilyen aurikus jelet, akkor biztosan bizonyította, hogy képes vagy látni vagy érzékelni az aurákat:
- Volt már olyan, hogy valakivel találkoztál, és néhány perc után energetikailag kimerültnek érezted magad?
- Gondoltál valakire úgy, mint egy színre, például hogy ő egy sárga személy, vagy ő kék?
- Volt már olyan, hogy valakivel találkoztál, és néhány perc alatt energikusnak és felemeltnek érezted magad?
- Éreztél már indokolatlan félelmet, amikor semmi külső jel nem indokolta volna azt?
- Éreztél már indokolatlan boldogságot, amikor új emberrel találkoztál, vagy beléptél egy szobába vagy helyre?
- Éreztél már azonnal ellenszenvet valaki iránt, akivel épp most találkoztál, anélkül, hogy bármit is tudtál volna róla?
- Érezted már jelentősen másnak a szobát pusztán annak színe vagy berendezése miatt?
- Éreztél már feszültséget és erős vágyat, hogy elhagyj egy szobát, tele emberekkel, még ha barátaid vagy ismerőseid voltak is ott?
- Voltál már olyan társaságban, ahonnan nem akartál távozni, még akkor sem, ha az időd lejárt, és nem is történt semmi különös a beszélgetésben vagy tevékenységben?
- Érezted már, hogy valaki téged bámul, majd felnézve rájöttél, hogy tényleg bámul?
- Megérzed a bőröd alatt az izgalmat, amikor villámvihar közelében vagy?
- Valaha meg tudtad érezni, hogy valaki hogyan érezte magát, ami később kiderült, hogy ellentétes volt azzal, ahogyan viselkedtek vagy beszéltek?
- Érezted már valakinek a közelségét, akiről semmilyen vizuális vagy hangjelzés nem adott volna róla tudomást?
A fenti szituációkra adott reakcióid más ingerek, például testbeszéd, kulturális normák és saját pszicho-fiziológiai felépítésed miatt is lehetnek. Azonban gyakran az érzéseid a leginkább az aurád és a találkozó emberek vagy helyek közötti interakciókból származnak.
Az a felismerés, hogy bárki és mindenki képes látni az emberi aurákat, hatalmas meglepetés volt számomra, amikor a húszas éveim elején először kerestem rá a témára a könyvtárban, és rájöttem, hogy tényleg léteznek könyvek, amelyek erről szólnak! Már gyermekkorom legkorábbi emlékeiben is láttam aurákat, egy szivárvány színeiben, amelyek olyanok voltak, mint egy milliónyi csillogó fényes drágakő, áradva az emberekből. Mivel ezeket a csodálatos fényjátékokat minden egyes ember körül láttam nap mint nap gyermekként, naivan feltételeztem, hogy mindenki más is látja őket. Soha nem tűnt fel, hogy miért hagyták figyelmen kívül a barátaim, vagy miért változtatták meg mindig a témát, amikor megjegyzést tettem a fejek körül lévő menő fényekről. Fura gyerek voltam.
Körülbelül nyolc éves lehettem, amikor egy kemény felébredés várt rám, egy sokkoló tapasztalat, ami elvette az ártatlanságomat, és elindított abban az irányban, hogy talán nem kéne boldog-boldogtalannak az auráikról beszélnem. Nem akartam azt hinni, hogy esetleg valami fizikailag nem rendben van velem, így vigasztaltam magam, hogy a furcsaságom egyszerűen egy olyan rejtély, amit túl fiatal voltam ahhoz, hogy megérthessek. Félig viccesen, félig gyermeki fantáziával azon tűnődtem, hogy talán egy teljesen más bolygóról származom, és ezért látom az aurákat, amelyek mindenki más számára láthatatlanok. Ahogy idősebb lettem, ez a gyermeki fantázia egyszerűen abban formálódott, hogy csupán túl nyitott vagyok a világ felé.
A huszas éveimre arra jutottam, hogy nemcsak az aurák látásának képessége nem egyedülálló, hanem bárki képes lehet rá némi egyszerű gyakorlással és képzéssel. Az anatómiai könyvek olvasása és a saját megfigyeléseim alapján rájöttem, hogy az aurák látásának képessége közvetlen kapcsolatban áll a szem bizonyos komponenseinek, a pálcikáknak és csapoknak az alakjával.
Csak néhány egyszerű szemgyakorlat után könnyedén megláthatjuk az első auránkat.