Az Istennő Alászállása - átirat
Ez a novella egy misztikus és szimbolikus utazás, ahol az Istennő a szeretet, a halál és az újjászületés ciklusát tanulja meg, és a Halál, mint a mindent átható erő, megnyitja előtte a tudás kapuit.
Az Istennő sosem szeretett. Mégis vágyott valamire, amit nem értett, egy titokra, ami elkerülte még a legnagyobb isteneket is. A világ minden misztériumát kívánta megfejteni, és nem hagyhatta figyelmen kívül a Halál titkát sem. Ezért elindult az alvilágba.
Az alvilág kapui előtt egy hatalmas, fekete acélszerkezet meredezett, melyet két szörnyű őr vigyázott. Testük szilárd, szürke kőként állt, szemeik üvegszerűen tükrözték a semmiféle érzést. Az Istennő megállt előttük, és tekintetük találkozott. Az őrök csöndben léptek félre, és a kapu kinyílt előtte.
–Vesd le ruháidat, tedd félre ékszereidet, mert semmit sem vihetsz magaddal ebbe a birodalomba – szóltak mély, monoton hangon.
A szavak erősebbek voltak, mint bármi, amit eddig hallott, és ő engedelmeskedett. Letette aranytól ragyogó ruháját, gyöngyöktől csillogó ékszereit. Üresen, meztelenül állt, a bűvös kapu előtt, készen arra, hogy belépjen a titokzatos világba.
Ahogy átlépte a küszöböt, a kapuk őrei mögötte ismét záródni kezdtek, és ő már csak az alvilág sötét, hideg levegőjét érezte. A levegő súlya mintha százszoros lett volna, és a csend úgy nyomta le, mintha mindent elnyelne.
A birodalom közepén ott állt ő, és a földben ott lapult a Halál, a hatalmas uralkodó, aki a sötét világ uraként várta őt. Hosszú, fekete köpenyt viselt, arcát árnyékok takarták, csak a szemek villantak ki belőle, melyek halálos tüzétől élesek voltak.
Mikor meglátta őt, a Halál térdre ereszkedett, mintha valami isteni hatalom hatása alá került volna. A hideg, fekete kezek a földre értek, majd felemelkedtek, hogy megérintsék az Istennő lábát.
–Áldottak legyenek a lábaid, amelyek elhoztak téged ide – mondta a Halál, miközben csókolta az Istennő lábait. –Maradj velem, de hadd helyezzem hideg kezemet a szívedre.
Az Istennő azonban halkan válaszolt: –Nem szeretlek. Miért okozod, hogy minden, amit szeretek, és örömömet lelem benne, elhalványul és meghal?
A Halál szemei sötét lángra gyúltak, de csak halk szavakkal felelt: –Hölgyem, nem értheted, amit mondasz. Ez az idő és a sors. Én nem vagyok felelős azért, hogy minden elhervad, ami egyszer virágzott. Az idő elhozza a hervadást, de amikor az emberek a végső úton járnak, én biztosítom számukra a nyugalmat, a békét. Én adom meg nekik az erőt, hogy visszatérjenek. De te… te gyönyörű vagy. Már értem, mégis miért ragaszkodnak hozzád egyesek oly' görccsel. Maradj velem, és ne térj vissza.
De az Istennő nem gondolta meg magát: –Nem szeretlek.
A Halál tekintetében fájdalmas vágy égett. A szavai nem hatottak rá. –Mivel nem fogadod el a kezemet, el kell fogadnod a Halál ostorcsapását.
–Ez a sors– mondta az Istennő, és letérdelt. –Jobb így.
A Halál nem váratott tovább, és egyetlen csapással lecsapott a törvényszerűségre, amely az Istennő lelkét és testét összezúzta. Az Istennő felkiáltott, mintha egy fájdalom, amit még nem ismert, most törne fel benne. –Ismerem a szerelem fájdalmát – mondta halkan, miközben a csapás hatására szinte megrepedt a léte, izmai görcsös remegéssel tartották egyenest.
A Halál ekkor megadta neki az ötszörös csókot, mely nem csupán fizikai érintés volt, hanem egyfajta szövetség is, egy mágikus rítus, ami meghaladta a szavakat.
–Áldott légy, hogy elérted a tudás ezen szintjét – mondta. –Csak így érheted el az örömöt és a tudást.
Ahogy a Halál csókolta, az Istennő szinte lángolt. Az elméje és szíve egyesült a sötétséggel, és ő megtanulta a misztériumokat, azokat a titkokat, melyeket évezredek óta keresett. Megértette a mágia igazságát – hogy három nagy esemény hatja át az emberi életet: a szeretet, a halál, és az újjászületés.
És a Halál, mint egy bölcs mester, tanította őt a mágia mélyebb jelentésére. Az Istennő, miközben megélt minden fájdalmat, amit a szeretet hozhat, végre megértette, hogy csak akkor lehet teljes az élet, ha az ember képes elfogadni a halált, és együtt élni vele. A szeretet nélkül nem születhetsz meg igazán; a halál nélkül nem érheted el az újjászületést. És a mágia mindezt irányítja. Mert szeretni csak akkor lehet igazán, ha készen állsz meghalni, és készen állsz újjáéledni.
Az Istennő megértette ezt. A fájdalom és a tudás keveréke mélyen megérintette. Az alvilág titkai már nem rejtették el előle a válaszokat, és a Halál örökké ott maradt, mint az örök tanítója.